Mivel május 28-án KISS koncerten voltam, úgy döntöttem, ennek alkalmából most róluk csinálok videót médiára. a koncert felejthetetlen élmény marad számomra.. látni, hallanni őket élőben.. és természetesen nem csalódtam bennük, hatalmas showt csináltak, rettentő jó volt a hangulat és ők egyszerűen.. fantasztikusak voltak. tökéletesek. :)
„A KISS jobb, mint valaha!” - Gene Simons
és tényleg. :D az a szép, hogy nekem koncertem fél óra állás után már mindenem fájt, ők meg két órán keresztül pattogtak a színpadon megállás nélkül. percnyi szünet nélkül. és tekintve a korukat, ez azt hiszem szép teljesítmény.
és most jöjjön a videó...
igen, tudom, rosszul mondtam benne egy nevet kétszer is.. csak későn vettem észre, mikor már szinte kész volt az egész videó, és nem volt kedvem előről kezdeni.. ^^"
médiagyak.-ra azt a házit kaptuk, hogy készíteni kellett valamiről egy videójegyzetet. nos, én a boszorkányságot választottam témámnak, és elég elégedett vagyok magammal.. :D de azért ne essünk túlzásba. nem lett valami fényes. a zene az kedvenc *-* Apocalyptica - Fuel *-* (L)
a képek nem a legjobb minőségűek, de mit is várunk, google a forrás. :D
próbáltam nem csak általános dolgokat összeszedni a boszorkányságról, de sokat kellett rövidítenem. remélem, tetszeni fog.. :)
úgy döntöttem felrakom két művem annak a nulla embernek aki a blogomat olvassa. nembaj jó lesz az dísznek... az egyik egy vers, ami csak Márk kedvéért kerül fel... ;)
az első legyen a novella, címe: Őrangyal. nem mondok semmit, h miről szól, mert végülis nincs isk onkrét története. nos, azt tudni kell rólam, hogy szinte egyik írásommal sem vagyok elégedett. úgyh sztem ez se lett jó, de azért közzéteszem...
Őrangyal
Állni a szikla szélén, és onnan tekinteni le a mélységbe ijesztő. Széttárt karokkal, kitéve a szél játékának, kitéve minden egyébnek, ami a mélybe taszíthat állni a mélység peremén; állni rendületlenül, ez ijesztő. Akár az élet. Pont oly veszélyes, pont oly hatalmas.
Én mégis ott álltam, lehunyt szemekkel, hogy egyé váljak a természettel. Érezni akartam arcomon sóhaját, érezni akartam érintéseit. Csak álltam, és próbáltam erős maradni. Próbáltam erőt gyűjteni, próbáltam átérezni egyszer végre más fájdalmát is.
Sikoltottam. Tisztán emlékszem, hangomtól azonban megrémültem. Ki kellett nyitnom a szemeim, muszáj volt. Felhők. Mindenhol bárányfelhők, a tiszta, kék égen. Néztem a felhőket, és mint aki most döbben rá, hogy még életben van, leengedtem a karjaim. Mély lélegzetet vettem, magamba szívtam a friss levegő illatát, a természet nyugodtságát. Nem háborog. Nem tiltakozik. És én? Én mit mondhatnék? Én, aki mindig mindennel elégedetlen volt, aki sosem érezte magát elég boldognak, aki sose találta a megfelelő pillanatot. A megfelelő pillanatot a nevetésre, a mosolyra. Az örömre.
Lenéztem a mélybe. Vonzott, úgy vonzott magához, a lenti zöld, a fák lombkoronája, az ijesztő távolság. A felderengő barna föld, egy-egy zöld mező. A színek… A színek pompája mindig is magával ragadott. Mindig is érdekelt, mindig is tetszett… Most minden zöld volt, vagy barna. Nyár.
A nap fénye minden beragyogott. Átölelt, ahogy anya öleli magához gyermekét. Simogatott, melegített. De a szívem fagyos maradt. Még ez a gyönyörű táj, még a szépség sem oldotta föl jégburkát. A könnyek végigcsorogtak az arcomon, és éreztem, hogy elgyengülök. Csak azt tudtam figyelni, hogy mennyi választ el a mélységtől. A lenti világtól…
Lassan leguggoltam, elrejtettem meztelen karjaim. Fázni kezdtem, és a magány érzése csak még jobban borzongatott. Csak néztem lefelé a szikláról, csak néztem, és közeledni láttam a földet. És már épp átadtam volna magam a könnyed, mindent megoldó zuhanásnak, mikor valaki visszarántott. A szemeibe néztem, ő volt az. Tudtam, rögtön, mikor megpillantottam. Barna haja a szemeibe lógott, ajkaival szavakat formált. De nem értettem őket, nem hallottam semmit sem. Csak őt láttam magam előtt, magas, délceg alakját, félhosszú barna haját, gesztenyebarna szemeit. És csak az ő érintését éreztem a karomon, csak az ő kellemes illatát éreztem. Éreztem, hogy elgyöngülök.
Hozzábújtam. Éreztem a tartózkodást testtartásán, de lassan föloldódott. És magához szorított. Bátorítón, kedvesen. Szívesen így maradtam volna, míg csak világ a világ, de nem lehetett. Elhúzódott, félénken, aggodalmasan. Mintha attól tartana, porcelánból vagyok, és bármelyik mozdulattal darabokra törhet. De nem hagyott ott, nem hagyott magamra. Megfogta a kezem és beljebb húzott a szakadék széléről, akár egy jóságos báty. Éreztem, hogy elgyöngülök… Nem bírtam szólni, pedig kérdezett. Lehajtottam a fejem, hogy elrejtsem kicsorduló könnyeim. Éreztem a szelet, éreztem a napot. És éreztem Őt magam mellett. Éreztem aggodalmát, éreztem a kíváncsiságot, éreztem a felőle áramló szeretetet. Végigsimított az arcomon, felemeltem a fejem.
-Ki vagy? – kérdeztem. Elmosolyodott. Fehér fogai kivillantak, hajába belekapott a szél. Tenyere puha és meleg volt, még közelebb bújtam hozzá. Erős karjaival ölelt magához, mintha már soha nem akarna elengedni.
-Az őrangyalod… - súgta a fülembe, és most már értettem a szavait. Lehunytam a szemem abban a boldog és biztos tudatban, hogy van aki szeret, és vigyáz rám. Sóhajtottam, mert éreztem, tudtam most jött el a mosoly pillanata. És már épp boldog lettem volna, mikor éles hang hasított a fülembe.
Felriadtam, és rá kellett ébrednem, hogy csak álmodtam. És ahogy minden jó, úgy az álom is véget ért. Azt viszont soha nem felejtettem el, hogy nem vagyok egyedül…
és most jöjjön a vers...
Miért?
Valami kínoz és nem hagy nyugodni,
Nem, nem akarok ébren maradni!
Fáj, kínoz az élet,
Nem ért senki, s félek…
Hova bújjak, meddig meneküljek?
Mikor találom meg a lelki békémet?
Miért nincs nyugalmam, s csönd?
Miért nem véd s fed el a föld?
Miért vágyok a sötétbe?
Miért vágyok másik életbe?
Miért kell, ha ettől úgy félek?
Miért kell, ez így nem élet…
Miért kínoz ez itt legbelül,
Miért van sötét, ha a nap is kiderül?
Miért sírok, ha mindenki nevet?
Miért szenvedek, ha mindenki szeret?
Miért nem elég, miért nincs már vége?
Miért fáj, ha fölnézek az égre?
Miért, csak ez jár a fejemben,
S a kés már ott a kezemben…
Nem vagyok elégedett, se boldog,
S nem értem, nem értem a dolgot…
Bár véget vethetnék ennek,
De nem tudom, hogyan tegyem meg…
Adjam fel, amit ajándékba kaptam?
Vagy bújjak el, éljek egymagamban?
Félek, mindenki megsebez,
S félek, senki sem szeret…
ennyi........... nem esne rosszul egy két kritika, de nem reménykedem... ;)
nemrég értem haza a suliból, most próbálok némi táplálékot magamhoz venni, hogy aztán használhassam az agyam, kémiatanulsára.... :S
nos... nézzük csak. január van, kint 2 m-eres hó, ami szupi, meg örülök, meg szeretem, de már annyira de annyira elegem van a télből, plusz a hóból, a kesztyűből, a sálból, hogy szétfagyok a suliban, hogy szétfagyok itthon, és h be kell járnom az iskolába, hogy azt elmondani nem tudom! természetesen énis az utáloksulibajárnimertcsakéskész! típusú gyerekek táborába tartozom.
a mai napom is rettentő élvezetes volt. >.< najó inkább mesélek a másik kedvenc bandámról: ILL NINO! itt már gondban vagyok a számválasztással, mert mindegyik számukat imádom. nem mintha az Apocalypticánál nem lenne így, de ott van, h egyh étig egy bizonyos számuk a sláger, másik héten pedig másik szám. persze sose tudom megunni, nem is arról van szó... :D
pár adat róluk: "Az 1999-ben, New Jersey-ben alakult, a NU metalt latinos elemekkel keverõ Ill Niño a független Cement Shoes Records-hoz szerzõdött a Roadrunner-tõl, mivel a 2005-ös, eleddig utolsó studio kiadványként kiadott One Nation Underground lemezük eladása erõsen visszaesett a korábbi sikereikhez képest. (A 2003-as Confession fél milliós eladása mellett még 37. volt a Billboard 200-on, a One Nation Underground-ból csak százezer fogyott, és csak 101. lett a Billboard listáján.) Pedig egyáltalán nem volt rossz lemez, ahogy az új kiadvány sem rossz. Azt hiszem általában nem vevõ már a közönség a NU metalra! Az Enigma csak a negyedik lemeze a csapatnak, de nagyon tudják, hogy mit akarnak csinálni vele. Slágereket akarnak, latinosat, romantikusat, NU metalosat, spanyolul és angolul. Az Enigma-n van is majdnem mindbõl legalább egy. A kérdés csak az, hogy vevõ-e még rá valaki? Engem minden esetre meggyõztek vele. Ez a lemez legalább annyira jó, mint 2003-ban a Confession vagy 2005-ben a One Nation Underground volt! A 2007. június 21. a Kultiplex-ben fellépõ csapat új lemezének három (mondhatni legjobb) dala, a húzós riffekkel és NU metalos üvöltözéssel felszerelt The Alibi of Tyrants, az akusztikus sláger Me Gusta La Soledad és a modernebb zajokkal és latin percussionnal felszerelt Pieces of the Sun viszi slágerként a prímet. Nekem ez a három dal is eladná simán a dolgokat, de azért akad itt még néhány egész jó darab... amit most nem fogok felsorolni Inkább elmélkedjünk kicsit a NU metal mûfaj sorsán. Mi lesz a sorsa például az Ill Nino-nak, aki energikusabb lemezre volt most képest, mit a Linkin Park, és hitelesebben nyomja, mint a KORN? Valószinûleg, ahogy az egész mûfaj, így õk sem fogják már megváltani a világot. De, az említett bandákkal ellentétben, az Ill Nino legalább megpróbál az maradni, amivel a sikereit is elérte. (Ettõl hitelesebbek is nálam.) Nem akar sem indusztriális, sem semmi más lenni, nyomja a megszokott latinos dobjaival, két nyelven, spanyolul és angolul az újnak már rég nem mondható, de attól még hatásos NU metalt."
hmmm... igaz:P berakom azt a számukat, aminek köszönhetően rájuk akadtam. ugyanis a megasztárban egy számukat vki el akarta énekelni, és hát... eredetiben azért sokkal jobb... xD
most zajlik körülöttem az élet... a szünet nagyon jól telt... végre kipihentem magam, és teljes gőzzel indulok neki a második félévnek.... sajna karácsony előtt beteg voltam egy hétig, az összes dogát most kell megírnom, plusz vizsgák-.... :S azért ennek nem örülök, de most van erőm tanulni.. ;)
emellett a szünetben kaptam egy saját gépet, az elsőnap végig írtam... :D jó volt. most már, ha lemegy a félév erre is lesz időm. jó lesz ;) már várom...
nem tudom miylen videót rakhatnék be... ham egtaláloma kedvenc együttesemtől a kedvenc számom berakom, de ez necces... mert múltkor sem találtam... :(
berakok egy másikat... :P bár sztem nem sok mindenkinek fog tetszeni..
imádom ezt a számot... ^^ ezt is.. mindegyiket^^ (L)
nos, bemásolok nektek egyk is infót az Apocalypticáról:
Alig van olyan rockegyüttes a bolygón, amely nem szeretné, hogy egyedinek tekintsék. Természetesen ezekben a nosztalgikus és vég nélkül újra feldolgozott ötletekkel teli időkben csak néhányuk érdemli ki ezt a címet. Finnország Apocalypticája jobban rászolgál, mint a legtöbben. Minden szempontból kirívóan eredeti módon, ezek a klasszikus képzettségű kalmárok a műfajt bontó metál birodalmából párjukat ritkítják a zene történetében.
A ‘90-es évek elején alakult Apocalyptica már a kezdetektől egy teljesen egyéni utat választott. Pár évvel korábban, még a helsinki Sibelius Akadémia diákjaiként e fiatal virtuózok beléptek egy csellózenekarba, amely Bach-tól Hendrixig mindenkitől játszott zenét. Azonban Eicca Toppinen és három barátja valami ütősebbet forgatott a fejében. Miután mindhárman a heavy metálért rajongtak, elhatározták, hogy megalapítják a saját együttesüket. Toppinen egyedien átírta kissé a Metallica, Slayers és más metállegendák számait, és a csapat sorozatosan fellépett az iskolai bálokon. Ahogy egyre keresettebbé váltak, az Apocalyptica megtette a merész lépést, és színpadra lépett egy igazi heavy metál klubban…
“Lehetőséget kaptunk, hogy játsszunk egy utókarácsonyi metálpartin a helsinki Teatro Heavy Metal Clubban, 1995-ben”, emlékezik vissza Toppinen. “Három másik banda lépett fel, és mindegyikük feldolgozásokat játszott. Ez egyike volt a HIM első koncertjeinek. Type O Negative feldolgozásokat adtak elő, mi pedig Metallicát. Nagyon ijesztő volt odamenni, és metálosoknak játszani. Nem tudtuk, mi fog történni. Azt hittük, meg is ölnek minket! De aztán rendesen megdöbbentek, és jól érezték magukat.”
E hamarosan legendássá váló koncert közönségében rejtőzve ott volt Kari Hynninen a Zen Garden Recordstól, akit annyira lenyűgöztek az együttes zseniális metálhimnusz-interpretációi, hogy azonnal szerződést és egy lehetőséget ajánlott nekik, hogy 1996-ban kiadják debütáló albumukat ‘Plays Metallica by Four Cellos’ címmel.
“Felhívott minket, és megkérdezett, akarunk-e albumot készíteni”, mondja Toppinen, hitetlenkedően rázva a fejét. “Magunk között soha nem gondoltuk, hogy abból, amit csinálunk, egy lemezt lehetne kihozni. Csak a móka kedvéért volt, egyfajta terápiaként az összes rohadt skálázás miatt! Szóval, amikor az első album megjelent, nem számítottunk túl sokra. Ha ezer példányban kel el Finnországban, már az nagy szó lett volna, de több mint egymilliót adtak el belőle a világon!”
Az Apocalyptica elsöprő sikert aratott a hazájában, meglepően széles közönségben, amely kőkemény metál fanatikusokat és állsimogató klasszikus szakértőket is magába foglalt. Különös kombinációnak tűnhet, de az együttes számára a két műfaj kapcsolata logikus és természetes
“Létezik egyfajta primitívség a metálban és a klasszikus zenében is”, mondja Toppinen. “Jobban rejtőzködik a klasszikus zenében, de rendkívül hatalmas és erős. Ha Sosztakovics szimfóniáit hallgatod; amikor nagyon beindul, a Panterához vagy a Sepulturához lehet hasonlítani. Ráadásul mindkét világ lakói szeretik a jó zenészeket.”
Hirtelen és meglepő népszerűségétől inspirálva, az Apocalyptica a kreativitás tornyosuló hullámait meglovaglásával és elképesztő fellépéseikért elismerő vélemények bezsebelésével töltötte a ‘90-es évek végét. 1998-ban megjelent “Inquisition Symphony” című második albumuk, egy újabb adag feldolgozás ezúttal a Faith No More, a Pantera és a Sepultura számaival. Szerepelt rajta továbbá az együttes első eredeti anyaga is: három dal megmutatta, hogy az Apocalypticában több van az újdonság varázsánál. Mire a finnek elértek a harmadik stúdiólemezig, a 2000-es “Cult”-ig, már eldöntötték, hogy elszakadnak a feldolgozásoktól, és majdnem egy egész albumnyi friss anyaggal álltak elő, amely egyszer és mindenkorra kőbe véste a banda egymástól elütő műfajokból alkotott vad és feltűnően változatos egyvelegét. Ezután trióvá csökkent létszámmal az Apocalyptica eltökélten alakította magát egy ütős kreatív erővé.
“A saját számaink írása új dimenziót nyitott a bandának”, állítja Toppinen. “Már tudtuk, hogy jól mennek a feldolgozások, és ez már nem volt érdekes a számunkra. Új, friss zenét kellett írnunk a hangszereinknek. Nem agyaltunk azon, hogy ‘Ezt kell tennünk, hogy sikeresek legyünk’; egyszerűen csak meg akartuk tartani benne az érdeklődésünket, és nem ugyanazt a szart ismételgetni.”
Az elismertségük ugrásszerű növekedésével együtt az Apocalyptica egy újabb nagy lépéssel sétált át az új ezredbe, amikor a Slayer legendás dobosával, Dave Lombardóval dolgozott együtt “Reflections” című negyedik stúdióalbumán (2003).
“Egy holland metálfesztiválon játszottunk ‘97-ben, és Dave doboktatást tartott”, emlékszik vissza Toppinen. “Odajött hozzánk, és megkérdezte: ‘Tudtok Slayert is játszani? Nem akartok velem fellépni?’, és mi azt mondtuk “De, persze!”. Eljátszottuk vele a ‘South of Heaven’-t élőben, és utána azt mondta: ‘Ha valaha dobosra lesz szükségetek, csak hívjatok!’. Azóta barátok vagyunk.”
Felismerve, hogy Lombardo ritmikus befolyása újfajta életet adott a zenéjüknek és lehetővé tette számukra, hogy számtalan új irányba nyissanak, az Apocalyptica verbuválta a saját főmunkaidős dobosát, Mikko Sirént a 2005-ös, önmagukról elnevezett opusra. Könnyen lehet, hogy karrierjük legerőteljesebb albumaként az “Apocalyptica” készítése során az együttes megszilárdította zeneszerzői képességeit, és vendégzenészeket hívott a stúdióba, köztük a HIM frontemberét, Ville Valót, Lauri Ylönent a The Rasmusból és ismét Dave Lombardót, akik mind segítettek a metál első vonósainak, hogy szélesebb közönségre tegyenek szert, mint valaha.
És most 2007-re és az Apocalyptica vadonatúj albumára, a “Worlds Collide”-ra térve. A régóta a Rammstein múzsájaként működő Jacob Hellner producerrel dolgozva, ez nyilvánvalóan tetőpontja a finn fiatalok egyenesen felfelé ívelő pályájának; megkapó mini-eposzok szemkápráztató kollekciója, amelyek az együttes történetének minden oldalát megvilágítják, miközben számtalan új ötletet és váratlan kerülőt mutatnak be az eltéveszthetetlen hangzásukkal. Vagy egyszerűen megfogalmazva: nagyszerű rock dalok kollekciója. A munka 2006 augusztusában kezdődött, és onnantól kezdve a nagyjából 40 szám, amit a banda a lemezhez írt, lecsökkent az átfogó és hibátlan egy tucatra, köztük közös számokkal a Stone Sour/Slipknot Corey Taylorjával (az “I’m Not Jesus” című első kislemezen), a Lacuna Coil elbűvölő Cristina Scabbiájával, a 3 Days Grace énekes Adam Gontierrel és megint csak régi barátjukkal és kollégájukkal, Dave Lombardóval.
“Nagyon izgalmas volt”, lelkesedik Toppinen. “A legutóbbi két albumon producerek, zeneszerzők és mindenesek voltunk. Most kitártuk a kaput különféle énekesek, egy producer és még társszerzők számára is. Új elemeket engedtünk az Apocalyptica világába. Ez rendkívül érdekes és izgalmas volt.”
Amikor az Apocalyptica különleges vendégként a központi színpadot kapta az idei év Eurovíziós Dalfesztiválon Helsinkiben, a zene szerelmeseinek milliói fogtak padlót a világon annak az együttesnek a látványától és hangzásától, amely füleket letaglózó látványosságot kelt, ahol csak feltűnik, és amely úgy viseli egyedülállóságát, akár egy érdemrendet. A “Worlds Collide” megjelenésével az Apocalyptica bebiztosította magát, hogy újabb szívekbe és elmékbe lopja be magát világszerte.
“Megpróbáltunk egy világszínvonalú albumot készíteni”, foglalja össze Toppinen. “Számunkra ez egy izgalmas időszak. Nagyszerű emberekkel dolgozunk együtt, és teljesen fel vagyok csigázva. 11 éve először érzem úgy, hogy az egész csapat együtt dolgozik. Ezzel a csapattal képesek leszünk arra, hogy felrázzuk azokat az embereket, akik eddig is ismerték az Apocalypticát, de nem vettek volna jegyet vagy albumot eddig. Terjeszteni akarjuk az igét.”
számok, amiket ajánlani tudok: nos... Drive^^ (nagyon nagyon- de persze a lassú, nem a Driven), Ruska (örök ihletadó), Conclusion (rem. jól írtam a címét >.<), Farawell, Driven (a gyors:P), One, és stb. ;) ezek azok amik az örök kedvenceim maradnak. ja és az I don't care... (L)
annyira imádom az összes számukat, egyszerűen nem tudok betelni velük... (L) szinte... szinte nem is fülemmel, hanem a lelkemmel hallgatom, már ha létezik ilyen... egyszerűen.... nem találok szavakat. zene így még soha nem fogott meg. csak az Apocalyptica volt képes rá, hogy egyetlen egy számukkal felkavarjanak, mély gondolatokat ébresszenek bennem (ilyeneim is vannak:P) és később megnyugtassanak. ugyanazzal a számmal. ^^ a Ruskával... (L) itt mindig jön az ihlet... és.... a lényeg: ha ideges vagyok, csak berakom a One-t vagy a drive-ot, és máris megnyugszom, bármi történt is. tökéletes, imádom ^^(L)
ezt a videót médiagyak. házira készítettük, Vivi, Niki, Márk és én. az alapsztori az, hogy egy lámpa meghibásodik élő adásban, a technikusok pedig nem állnak a helyzetmagaslatán. a végeredmény pedig végül az adás szüneteltetése lesz...
tegnap is megcsináltuk már, de az nem lett jó, úgyhogy ma újra kellett vennünk. sajnos a niki nem ért rá, ezért a suliban kellett fölvennünk őt telefonnal, ami sajna nem lett a legjobb minőség.
igazából azt próbáltuk érzékeltetni ezzel a kis színjátékkal, hogy a lámpa/reflektor mennyire fontos a stúdióban (meg persze minden máshol is), hiszen nélküle meg vannak lőve a készítők. egyébként szerintem ha egy lámpáról nem tudunk semmi extrát mondani, akkor az zaért van, mert mindenki teljesen természetesnek veszi, hogy hozzátartozik az életünkhöz. nem tudom, hogy ez jó, vagy rossz, de ez van. a lámpa van, és kész, és persze mindenki örül, hogy már nem kell a gyertyákkal szenvedni. és most íme, itt a videó:
Vivi megkért, hogy gyorsan még elmondjam, nem biztos, hogy ma oda tud ülni a géphez (és ugye a videót ma csináltuk meg), ezért lehetséges, hogy nem lesz fenn a blogján holnapra beágyazva. de persze ő is szerepelt, és kész van a házija... ;)
találtam youtubon egy videót.... megláttam és nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek... :P a videóban egy enyhén szólva béna kapus látható, amint hát... ki nem fogjátok találni.. éppen bénázik.. :D pár másoperc és vicces is.. ;)
^^' címekkel mindig is bajban voltam.... na tehát, ezt a kis videót alkottuk egyik médiagyakolat óránk során. pár mondatot mondott mindenki magáról, amit fel is vettünk. sajna a csoport fele lebetegedett, szóval elég kevés ember beszélt csak...
a feladat az volt, hogy olyasmit mondj amit majd elküldenél a marslakóknak. nah én ezt mondtam volna: ne gyertek ide, nem éri meg! :P
de azért tessék megnézni, mert mindenkirők kiderül valami, érdekes vagy új... ajjj bár ne én lennék legelöl... :S
egy picit most rávagyok kattanva a vicces, otthoni videókra.. :P ez pedig egy tv-adás, ahol elsősorban az esküvői és a gyerekek bakijait mutatják be. lehet, hogy van benne néhány, amit már az előző videóban is láthattatok. a kedvencem, mikor láncfűrésszel vágegy szeletet az esküvői tortából... :D
ma volt stábgyűlés, de szerintem reginek nem maardt ideje megvágni, programja meg csak neki lett volna hozzáá... :/ nah mindegy felvetettünk 3 tökjó témát. ^^ és megint sokat röhögtünk, szal jó volt... ennyi, megyek aludni...
vicces házivideókat láthattok csokorba szedve. esküvői és szülői baklövések, amiken jókat lehet röhögni.
ez a kis videó önmagáért beszél, úgyhogy nem is tudok nagyon mit mondani. mindenesetre mikor megnéztem szétröhögtem az agyam, tehát ha nevetni akartok, akkor tessék:
egy ideje nem írtam már... hát tudjátok, a szünet... nah inkább elmesélem, hogy mit álmodtam. visszatérő álmocska, mertmár egyszer álmodtam ilyet, de most sokkal durvább volt. tehát, az álmomban egyik legjob barátnőmmel jártuk a várost, bementünk a sulijába ahol megtámadtak és épp hogy meg tudtunk menekülni. utána felszálltunk egy buszra, ahol a volt technika tanárom magyarázott vmit. és a busz felrobbant, mi mégis vhogy kiugrottunk vagy nemtom, ez nem tiszta. a lényeg h megmenekültünk. aztán jött a durva rész. vmi zöld trutyival lelocsoltak minket és betereltek egy nagy épüketbe.nos az a zöld trutyi vmi radióaktív bizbasz volt. a lényeg h akkora pánik tört ki, h elsodródtunk egymástól a bnőmmel. mikor kikeveredtünk vhogy lelocsoltak, de akkorra már nem találtam bnőmet. az álmomban egyébként még Vivi és Lexie is szerepelt. Vivi megsérült de nem lett komoly baja, viszont Lexiet elnyelte a föld. sehol se találtuk... és akk megtaláltam a bnőmet. ő is sérült volt, összenőtt, igen összenőtt egy másik csajjal és hat szeme lett. négy a homlokán.. :O nagyon durva volt... :P emlékszem, hogy győzködtem a bnőmet, hogy minden rendben lesz és nem vesztem el soha többet. mikor felébredtem, nagyon rosszul éreztem magam.... :(
utálom a visszatérő álmokat... utálom ezt az álmom... de nem jobb mikor azt álmodtam hogy véletlenül belenézek egy horrofilmbe, ahol a pasi éppen levágta jó lassan a csaj kezét és utána dobozba tette, de a csaj még élt! :O utána feléredtem és azt hittem áll vki az ajtómban.. :O nem szeretek ámodni...-.-'
nah szóval.... ez az első stábgyűlésünk, amit sajnos csak Merci telójával tudtunk fölvenni.... itt találtuk ki, hogy filmet fogunk csinálni, de végül letettünk erről az ötletről. azért jól beleéltük magunkat és nagyon jól elszórakoztunk. :) kár, hogy nem csináltuk meg, sztem nagyon jó kis ötlet volt.. ;)
és később, napokkal később jutott eszébe esztinek az az ötlet, amit végül megcsináltunk. ebben a videóban épp kis részleteket beszélünk meg, hogy hogyan lehetne elkészíteni a filmet, a suli pincéjében. tökéletesen elvoltunk... ;) :P
túlvagyok két dogán... töri és biosz.. :P élmény volt... :D
délután Regiékkel fárasztottuk egymás agyát kölcsönösen... ^^:P
jajj úgy néznék most valami drámát... ;(
ajj és lehet hétvégén mennénk vidékre... az jó mert végre egyedül lehetnék és foglalkozhatnák a gondolataimmal (kivéve ha diót kell szednem:/), de nincs kedvem... most annyi minden mást tudnék és kéne is csinálnom hétvégén.... nahjó mindegy.... úgyis elrángatnak... :P
kaptok róla egyk is előzetest..^^ mert ilyen jó vagyok hozzátok..:P
nah szóval... nekem nagyon tetszett, főleg a végén az a jó kis fordulat (nem lövöm le a poént), de... egy gondom volt vele.. számomra egy ilyen film (thriller, vér, stb.) nem összeegyeztethető a musical-lel. engem zavart hogy zenés volt! nah ez van!
ezenfelül a hétvégén még láttam vagy három filmet... csak úgy, mellesleg.. :D
barátnőmnél aludtam és tök jó volt...^^ néztünk egy csomó filemt és most megy az örök kedvencem, életem nagy-nagy filmje: Star Wars...^^(L) vagíy hatvanszor láttam és egyszerűen imádom, nem is tudom miért, csak és kész... :)
pénteken maúgy segítettem Márknak a híradóban... hmmm... tudom, hogy akartam még valamit mondani...
azt hiszem most filmet fogok nézni, és ha megnéztem kaptok egy vidit róla, meg véleményt.:) Ollókezű Edward...:)
huh igazán fárasztó volt a mai napom...:/ de azárt túléltem..:P a holnapot várom már, remélem a híradózás nem fog sokáig elhúzódni..:/
egyébként meg nem történt ma semmi különös, semmi említésre méltó. holnap megnézek egy csomó filmet, majd lehet kaptok egy kis ízelítőt, ha végeztem...:D
huh ez a mai nap nagyon jóóóó volt!:D így, hatvan ó-val. áh, főleg stábmegbeszélés vagy mi a franc... -.-' huh oylan brilliáns ötletünk van, hogy az valami hihetetlen!:P de már alig várom, hogy megvalósítsuk!!!! juhúúúúúúúú tök jó lesz..^^
ez a film, a Faun labirintusa nagyon tetszett... igazából nincs benne borzalom sem szerelmi szál, egy lányról szól, aki megtudja, ő az eltűnt hercegnő, de ahhoz, hogy visszatérhessen teljesítenie kell három próbát. egy kicsit olyan a film, mintha al ány csak képzelné, és közben mégsem. a zene pedig nagyon tetszett... *-*
persze emellett egy másik szál is fut.. szóval szerintem jó kis film... :) nézzétek meg.. ajánlom!
